Ő: - Ana. Kisvizet kéjek.
Én: - (fuvolázva) Ó, persze, édesem, tessék. 
Ő: - Nem, szörpit kéjek.
Én: - (békegalamb tónusban) Most mondtad, hogy kisvizet kérsz.
Ő: - Bubojékos vizet kéjek.
Én: (leheletnyi sóhajjal) - Tessék, angyalom, itt a kisvized, igyál.
Ő: (rámered a pohárra) - Pöttyös bögjébe kéjek.
Én: (enyhe rezignáltsággal átöntöm a vizet a bögréjébe) - Na, meg is van. Igyál szépen.
Ő: (rémered a bögrére) - Még kisvizet kéjek.
Én: (a maximális kedvességgel) - Tök tele van a bögréd kisvízzel, légyszi igyál már.
Ő: (miként a Macska a Shrekben) - Kisvizet...
Én: (pillanatra lehunyom a szemem, hátha eltűnik, mire kinyitom) - Ez kisvíz. Ez bögre. Igyál.
Ő: - Szörpit kéjek. Inkább.
Én: (mégsem szidhatom az anyját, mivel én vagyok) - Szörpit. Tessék. (fekete medvecukor hangon) Itt a rohadt szörpöd.
Ő: (rémered a bögrére) - Pohájban kéjek.
Én: (számolás tízig) - Oké, pohárba. Tessék, át is öntöttem, ihatsz.
Ő: (rámered a pohárra) - Még szöjpit bele kéjek. Még.
Én: (sokat sejtetően lóbálom a szörpös üveget) - Nnna. Hát mennyi szörp kéne még bele, hm? Hát száz százalékos töménységű szörpöt iszol, mit akarsz még?
Ő: (miként Desdemona Othello markában) - Csoki van?
Én: (százig számol) - Nincs. Csoki, az nincs. Van: víz. És van: szörp. Kértél szörpöt. Akkor tessék, igyál, jó?
Ő: (felütésnyit töpreng) : És süti?
Én: (elkezdi felidézni sekélyes földrajzi ismereteit, miszerint hova, melyik, Isten háta mögötti lakatlan szigetre is száműzték a rabszolgákat?...)
Ő: (fuvolázva) : De tojta is lehet, Ana. Vagy kekszi.
Én: (...de jó lesz nekem a lomos kamra is, elüldögélek ott majd a szánkón, meg a karácsonyfatalpon...)